Anglia 27

Sziasztok!
Csak ideevett a fene a géphez, pontosabban a blogomhoz. Elnézést kérek, a lustaságon kívül semmi más nem hátráltatott tulajdonképpen. De az nagyon.
Szóval ott hagytam abba, hogy várok egy hetet és megyek majd a job agencybe. Hát finoman szólva is leszopatott az ügyintéző csajszi. Hívtam és közölte, hogy most ne menjek be, mert épp nem is tud raktárosi munkát adni. Hiába mondtam neki, hogy senki sem ragaszkodott a raktárhoz(bár el sem utasítanám), nem értette meg. Mondjuk, ezt három hete is mondhatta volna(should have said).
Innentől elkezdtem nézni a kormányzati munkakereső oldalt. Kétféle vonalon indultam el. Egyik a HR vonal, a másik a raktárosi vonal. Találtunk egy websiteot, hogy is néz ki a perfect angol cover letter. Mert ugye a CV mellé cover letter is kell, amely tartalmazza, hogy én ennél jobban még sehol sem szerettem volna dolgozni, annyira jó vagyok ebben, hogy ember nem lehet jobb nálam stb. Ahogy az angélusok mondják: I have to blow up the trumpet. Cica természetesen segít megírni ezeket a leveleket. Már egy elutasítást sikerült begyűjteni.
Időközben elmentem elintézni az NI numbert. Ez persze egyszerűen hangzik, de ott kezdődik, hogy felhívsz egy hivatali számot. Mint tudjuk, ezek a bugyuta angolok nem tudnak magyarul. A helyzetet súlyosbitja, hogy a vezeték nélküli otthoni telefonunk(nem azért vezeték nélküli, mert ekkora májerek vagyunk, hanem azért, mert nem nagyon lehet mást kapni)baromi zajos. Ha Cicával vagy anyámmal beszélek magyarul ezen, akkor sem mindig értem. Na szóval lebonyolítottam a beszélgetést nem kevés "say that again, please" kiséretében., kaptam időpontot. Azért a bürokrácia nem csak magyar találmány. Van Uxbridgeben is JobCentre (3 miles), de nem oda kellett mennem, hanem Sloughba (9miles). Sebaj, megyek!  A GPS (angolul SatNav) segítségével nem nagy hőstett megtalálni a helyszínt, ami nehezebb volt, az a parkolóhely felfedezése. Az ügyintézésről annyit, hogy a legviccesebb az egész procedúrában az volt, mikor beazonosításommal töltött idő nagy része azzal telt, hogy házas vagyok-e, ez az első első házasságom, hogy hívták az előző feleségem, most mi a neve(honnan a francból tudjam, semmilyen kapcsolat nincs köztünk), mikor kötöttem vele házasságot(még kevésbé emlékszem kb 16 éve.9 mikor váltunk el(napra pontosan). Arra lettem volna kiváncsi, ha ez az első házasságom lenne, akkor az ovis csoporttársaimról, a jelemről(alma), ovónéniről kérdeztek volna?! Mindegy, túl estem ezen is.
     Kicsit más téma. Szabika a suliban minden nehézség nélkül beilleszkedett. Olyannyira, hogy a suli kapujából hazazavar. Persze az első két alkalommal belopóztam utána. Reméltem , hogy nem néznek pedofilnak, hogy ott leselkedek a sarok mögül. Van már barátja, csak nem tudja a nevét! Elindult az angol nyelv elsajátításának göröngyös útján. Múltkor bicajosás közben az előtte totyorgó gyalogosnak a figyelmét hangos "excuse me"-val hívta fel. Ahhoz képest, hogy honnan indult, ez is valami!
Kristóf angolja exponenciálisan javul szinte napról napra. Persze, mikor el kell olvasni valamit, akkor könnyebb azt mondani, hogy "nem értek semmit", de a játszótéri beszélgetésekhez már nem igényli a segítségünket. Kb. még egy év és tökéletesen fog beszélni.
Most egyenlőre ennyi! Legyetek jók!
Tamáske

Anglia 26

Sziasztok!
Jó, jó most egy kissé lelassult a bejegyzés szaporítás. Igazándiból azért, mert semmi különös nem történt.
Mától legalább részben szabad ember lettem. Elkezdődött az iskola mindkét cunaminak. Kristóf maradt a régi sulijában. Érdekes az angol szisztéma. Minden évben új tanító nénit kapnak és a gyerekeket is megkevereik az évfolyamon belül. Biztos említettem, hogy Kristóf egy másik faluba jár. Szabit pedig a tőlünk gyalog is csak tíz perc járásra lévő iskolába irányították.  Jeleztük az Admissions Team felé, hogy ezt oldják meg, mert logisztikailag is bonyolult megoldanunk/megoldanom, hogy azonos időben kezdődő órák esetén odaérjünk. Ahogy ismerem az angol ügyintézést, tuti megoldják, de tuti, hogy nem gyorsan.
Szabi a sulikezdés reggelén realizálta, hogy ő nem beszél angolul. Így egy kissé nyomott hangulatban vágott bele a tervek szerinti 16 éves tanulási folyamatba.

Az angol lassuságra jellemző, ahogy a melókeresésem intézve vagyon.
Kb. három hete bementem az kormányzati munkaügyi központba, hogy az álláskeresés utjára lépjek. El is jutottam a recepcióig, ahol kioktattak, hogy először magán agencynél kell jelentkezni, ők regisztrálnak és csak utána mehetek oda. Sebaj, úgyis van egy agency 20m-re innen. Bementem. Egy mellben kedves indiai leányzó fogadott. Nagyon jó a CV-m, nagyon jó, hogy idejöttem stb. Akkor, mondom regisztráljunk. Hát az nem így van. Hívjam fel jövő hét szerdán, csütörtökön és megbeszélünk időpontot. Próbáltam célozni/fenyegetni, hogy akkor én már a két mini-cunamival jövök. Ez sem rendítette meg. Ja és nagyon jó lenne, ha elküldeném a CV-t emailban is. Adott egy névjegyet is, rajta kézzel írva a neve. Én már minden változatot kipróbáltam a nevét illetőleg, nem jött össze. Mikor bementem személyesen, akkor szabadkozott, hogy rosszul írta rá a nevét. Semmi baj, úgyis szeretk idejárni. Na, akkor regisztráljunk. Hát hoztam-e magammal: és most ide egy hosszú listát illeszthetnék be. Mondom, a felét sem. Hát honnan a francból kellett volna tudnom? Mert a csaj egy szóval sem említette. Na sebaj, mert ő ugyan jövő héten trainingen van, de aztán hétfőn hívjam fel újabb időpontért. Nagyon gyors!
Most egyenlőre ennyi! Ha túl leszek a regisztráláson, újra írok!
Sziasztok