Múlt héten otthon voltam. Nagyon örülök hogy sok régi baráttal sikerült találkoznom és elnézést kérek azoktól, akikkel idő hiányában nem tudtam találkozni! Akikkel találkoztam köszönöm, hogy szakítottak időt a velem való találkozásra, ittak és ettek velem, befogadtak. Nagyon jó volt ez a hét. Ennek szeretnék egy rövid kivonatát lejegyezni.
Magyarok vagyunk, kezdjük a negatívummal. Tulajdonképpen egyetlen negatív dolog történt az egy hét alatt. Sikerült három kilós tömegnövelést elérni. Mondjuk az elfogyasztott étel és ital mennyiség tükrében még olcsón megúsztam. Jöhet a diéta.
Nézzük, hogy is alakult a hét. Kedd délután hat felé landolt a gép Ferihegyen. Ja bocs, Kodályon ja nem, Bartókon, aztán ha az sem, akkor Liszt Ferencen. Többszörös egyeztetés után édes öcsémnek kellett volna várni rám. Hívom, merre is bujkál. Hát, a kis huncut Ajkán dekkol munka miatt. Értem én hogy villanymotor, de mitől megy, mondta az öreg paraszt. Én is értettem, de csak kissé vigasztalt. Helyesbítek, nem vigasztalt. Akkor B terv. Rövid kérdés a Főtaxi felé, de nem jött létre megegyezés, mivel sokalltam a Déliig a 6500 forintot. Aztán valamelyik Shuttle céggel ennek feléért sikerült bevitetnem magam. Itt lecsekkolhattam a MÁV szolgáltatását Déli pu- Tárnok viszonylatban. Annyiból győzött Anglia, hogy errefelé nem divat összefirkálni a kocsikat.(csak zárójelben, hogy láttam már néhány vasúti betonkerítést összefirkálva, de sem a középületek, sem a magánházak nincsenek veszélyben az önkifejezési válságban lévő tiniktől)
Az állomáson már nem csak édesanyám, hanem elveszett öcsém is várt. A családi körben elfogyasztott vacsora után beugrottam a szomszédunkhoz Attilához és Marcellához. A beugrás olyan jól sikerült, hogy elfogyott egy üveg 60 fokosra becsült pálesz és fél kettőkor tébláboltam haza.
Este Miki barátom várt vendégül. Róla tudni kell, hogy most érte el férfikorának következő korszakát, mégpedig a sört felváltotta a (kifejezetten jó minőségű)fehér bor. Készített egy finom pizzát, majd a teraszon folytatott beszélgetés közben elfogyott három üveg bor.
Csütörtök estére a squash révén szerzett barátokon, volt tanítványokon volt a sor. Liloval és Zolikával a Vásárcsarnok mögött valami bajoros sörözőben indítottuk az estét néhány búzasörrel. Miután Zsömle Ati és Márton Zsolti is csatlakozott hozzánk, akkor átmentünk a Jégkert nevezetű vendéglátóipari alegységbe. Ide jött a munkából megfáradt Szendrei Jocó. Ilyen helyen vizet inni sértés számba megy, tehát folytattuk a sörözést. De valószínű a söröknek semmi köze, hogy miután megemlítettem Londonban nem láttam kéregetőket, ezután Zolika megkérdezte, hogy Londonban vannak-e kéregetők.
Zolika az Zolika! Egy körül léptünk a távozás tövisekkel tűzdelt mezejére. Lilo látott vendégül, ki másnap reggel egy enyhe másnapossággal küzdve búcsúzott. Péntek reggelre megjött az eső, mely Salesz barátom acélos akaratát-mármint, hogy csatlakozik a csónaktúrás csapathoz- megroppantotta.
Délben még beugrottam hozzájuk lepakolni(időközben átadtam a házunk kulcsait az új lakóknak), majd elindultam Győrbe vállalni az "életveszélyes túrát". Majd lejjebb lesznek képek, ott lehet látni, miről is szól ez a csónaktúra.
Nagyfiammal elköltöttem egy ebédet a győri belvárosban. Elbeszélgettünk a világ folyásáról.
Majd miután beállítottunk anyámnál egy nyomtatót, elment haverozni én meg felkészültem az indulásra.
Nagyjából időben indultunk Rajkára az Aranykárász campingbe.
Az első kép a bizonyíték, hogy alaposan Poldi alaposan készült. Nem tud hibázni!
Nem minden felszerelés ment át a teszten, volt aki "vízágyon" aludt.
A képen jobbról :Poldi, István, Buxi és Csaba.
Másnap reggel a társaság a sátor tetején doboló esőre ébredt. Viszont be tudtunk vonulni a camping fedett terasza alá. Végig tudtuk hallgatni az erdei iskolások eredményhirdetését. Megtudtuk, hogy a Delfinek nyertek. Próbáltunk beolvadni és rárabolni valamelyik díjra, de a "Részeg Rozmárokat" nem jutalmazták.
Tőlem jobbra: Csabi, Tibi bá', Laci, Poldi, István, Buxi, Misi, János, Tamás és szerény személyem.
Ez idő alatt az eső csak úgy szakadt. Kaptam is néhány finom célzást, hogy miattam lett módosítva az időpont, és bizony egy héttel ezelőtt milyen klassz idő volt.
Az eső elállt és a fiúk a "vízágyakat" szárították és megállapították, hogy a TESCO gazdaságos sátort nem esőre méretezték.
Elhatároztuk a vízre szállást és feleveztünk a zsilipekhez. Közben ilyen látványban volt részünk.
Csapatunkat nem az ideges kapkodás jellemezte.
Hétfő reggel Gellért egész a Saleszékig vitt. Egy kis tere-fere után még becsorogtam a városba találkozni M.Zs-vel. Majd mivel Józseffel való "randevúmig több, mint két óra volt, így egy thai massage-al leptem meg magam.
Józseffel egy kerthelyiségben sikerült találkozni. Az örömet és a sörünket csak a leszakadt ég próbálta elvenni. Nem ment neki, jól eldumáltunk. 8 kor betoppantam Saleszékhoz, akik egy kiadós vacsival és borral vártak.
Reggel ha Salesz nem kelt fel, simán bealszom a taxit. Akkor aztán ott ragadok a nyakukon!
Köszi mindent mindnyájatoknak!
Azt hiszem most senki nem panaszkodhat a blog hosszára!
Majd folytatom!
Sziasztok!
