Sziasztok,
Most lehet panaszkodni, hogy egy hónapja írtam utoljára, de most is találtam egy jó kifogást, ami nem is annyira kifogás. Csak egy kicsit.
Szóval mióta visszajöttem, azóta a legszarabb műszakban dolgozok. Éjféltől reggel nyolcig. Ez ugye azt jelenti, hogy 11-kor indulok, mikor más normális ember aludni tér. Aztán egyből belecsöppensz a nagy játékba. Amíg pörög a játék, addig észre sem veszed, de csak múlik az idő. Aztán fél hat-hat óra magasságában már csak a függők punnyadnak az asztaloknál fogyó lelkesedéssel és pénzzel. És akkor jön az a rohadt álommanó, hogy majdnem állva el tudnál aludni. Sőt el is tudnál. Aztán túl esel ezen a fázison is. Aztán nyolckor véreres szemmel nézed a reggeli műszak vidám pofáját. Fel a motorra. Ha van forgalom, az azért jó, mert nem akarsz elaludni a motoron. Ha nincs(szombat-vasárnap)akkor észnél kell lenni, mert egy hosszabb gondolatmenet végén simán az árokban találhatod magad! Általában 9-re hazaész. Beledőlsz az ágyba. Ha el akarok jutni a gym-be , akkor 13.30-kor fel kell ébresztetnem magam, mert 3- kor már irány a srácokért. Jó esetben este 7 felé még vissza tudok dőlni szunyókálni 10-ig. Rossz esetben nem. Akkor csak a rutin ment meg az asztaloknál. Szóval ilyen állapotban a blog a 15. legfontosabb dolog az életemben.
Még egy kicsit a cégről. Sikerült a fejemre vonni a 3. manager dühét. Szerintem pusztán az ő személyes ellenszenve révén. Mi magyarok (különösen Attilával) mindenkinek igyekszünk olyan nevet adni, ami jellemző az illetőre, de ha beszélünk róla, még hangzásból sem kitalálható. Így lett Julio Július, John Sunyi és akiről beszélek, Jason a Kiskakas. Mozgása, hanghordozása alapján kifejezetten találó név. Már ideérkezésemkor éreztem, hogy utál. Ennyit az előzményekről.
Egy ideig szépen odaállítottak nagy játékban is a keményebb asztalokhoz, kivétel mikor Kiskakas volt. Nála mindig a háromkártyás poker asztalhoz voltam küldve, ami elég egyszerű, unalmas játék. Általában a kezdőket szokták odaküldeni. Kicsit már untam, hogy állandóan ott dekkolok, ezért megkérdeztem a lengyel főnökhelyettest (pitboss), hogy van-e valami speciális oka, vagy csak véletlen. A csaj nem egy lángész és még színésznek is csapnivaló. Eljátszotta a hülyét (jól állt neki a szerep): "ja, te nem szereted ezt a pokert! Mert én meg azt hittem". Át is lettem téve a roulettere . Minden ment simán (Attila volt az inspectorom, ő rá tanú) azon kívül, hogy bukott az asztal. Mikor leváltottak, a Kiskakas rám támadt, hogy mit panaszkodok, hogy a pokeren dekkolok, mikor nem tűnök magabiztosnak az asztalnál. Ugye ez olyan vád, ami egyértelműen koncepciós. Mert, ha rosszul csinálok valamit, azt vissza lehet nézni a kamerákon, meg lehet mutatni. De hogy hogy tűnök, ez erősen szubjektív.
Ettől függetlenül idő közben lejárt a próbaidőm. Jó, se tűzijáték, se utcabál nem volt. Vagy ha igen, akkor én átaludtam. Most már azt várom, hogy valamikor el tudjam kapni a HR managert, hogy a fizetésemelésről beszéljünk. Ugyanis, az a szokás, hogy a próbaidő lejárta után emelnek. De csak ha kiállsz magadért. Van egy lengyel-szerintem mentálisan nem 100-as- kislány, aki nem szólt, azóta sem emeltek neki. Szóval itt sem megy minden magától.
Amúgy beadtam a jelentkezésem egy másik casinóba pár napja, de még nem jött válasz. Majd meglátjuk mi lesz.
Múltkor áthívtuk Kristóf három haverját a suliból. Kicsit az én farkam verése volt a csalánnal, mert Cica dolgozott. Ez tulképpen egy kis viszonzása volt az eddigi meghívásoknak. Kezdjük a kajával. Gondoltuk, Nutellás palacsintával nem lehet mellényúlni. Magyarországon nem. De itt, amikor az egyik kispöcs odajött és azután érdeklődött, hogy van-e esetleg citromos juhar szirup, akkor sejtettem, hogy ez nem lesz egyszerű. Hárman jöttek, Tommy, Mitchel és Zahir. Eddigi megfigyeléseim alapján minden ilyen csapatban lesz egy lúzer. Itt Tommy tett meg mindent a cím elnyeréséért. És sikerült is neki. Kezdve azzal, hogy kimentek lézerkardozni a kertbe és Zahír úgy vágta fültövön, hogy hasmánt bőgött a fűben. Meg is ijedtem, de később rájöttem, hogy neki a hasmánt bőgés a jellemző pozitúrája. Elkezdtek focizni. Öt perc után hasmánt bőgés, könnypotyogtatás stb. Mondom, mi van . Kiderült Szabi felrúgta. Itt jézusi módszert alkalmaztam(kelj fel és járj!). Működött. Akkor már meg sem lepődtem, mikor a rugós játszótér ajtóból bőgés hangját sodorta felém a szél. Gondolom mindenki kitalálja, ki bőgött. Angliában az eddig látott összes! játszótér kapu rugós, hogy a kutyákat távol tartsák. Lúzer Tommy bevonulás közben elkezdett szónokolni mialatt stabilan markolta a kaput. A kapu meg szépen rá is csapódott a kezére. Na mindegy, túlélte és az én stabil idegrendszerem is kibírta a megterhelést.
Cica múlt keddre kivett szabit és berobogtunk Londonba. Megnéztük a Kennsington palotát. Rám nem tett akkora benyomást mint Cicára. Szépen megkajáltunk egy pub-ban. Egy-két sör is lecsúszott.
Szóval jó kis nap volt.
Régi vágyam volt egy GPS az Iphone-ra. Aztán mikor életemben először késtem el melóból egy váratlan út elterelés miatt, akkor néhány review elolvasása után egy Sygic márkájú mellett döntöttem. 44 fontért egész Európát tudja, beszél magyarul. Mindig van nálam füllhallgató, tehát ha eltévedek, csak be kell dugni, és elmagyarázza a mit-honnan-hovát. Mellesleg, amikor lepadlóztam a scooterrel, ha lett volna GPS, akkor vszínű elkerültem volna. Ugyanis, ha emlékeztek, volt egy na most megyek jobbra, ja nem balra szituáció , ezt simán el tudtam volna kerülni. Ahogy anyám szokta mondani: vásár után okos a paraszt.
Láttam hírekben, hogy nálatok most hőségriadó van. Szerintem erről a fogalomról itt még csak nem is hallottak. Volt már kétszer 22 fok, de azért nem tartott sokáig a "kánikula". Jellemzően a dilemmát az szokta okozni, hogy a szauna jellegű motoros gatyát, vagy csak a térdvédő és normál nadrág kombinációt válasszam. De a múlt héten simán elviseltem a mocis gatyát. Ja és végrehajtottam az első saját olajcserét. 11 fontba került. Ha tartanám a garanciát, akkor alkalmanként 85 fontot fizetnék. Fuck off rip off!
Most egyenlőre ennyi, kedves híveim!
Puszi-nyuszi
