Véget ért az Olimpia! A BBC-t lecseszte valamelyik saját fejes, hogy elég egyoldalúan tudósítottak. Ez sajnos abszolút igaz volt. Ha valamelyik sportágban egy brit 6. lett, az tuti, hogy nem a győztest kérdezték, hanem a britet. Mi a magyar himnuszt kétszer hallottuk, egyszer mikor Gyúrta Dani mögött egy angol lett a második, ill. mikor Berki Krisztián mögött angol végzett. De nem csak velünk bántak így.
Viszont a közlekedést annyira komolyan veszik, hogy a záró ünnepség előtti éjjel már meg is szüntették az olimpiai sávokat. (itt nem jellemző a rendőrségre, hogy 2 hónapig kint felejtett tábla 30km-es sebességkorlátozó tábla alatt bujkálnának és traffipaxoznának) Na, de ennyit az olimpiáról!
Idén úgy döntöttünk, hogy nem megyünk haza nyaralni, inkább egy kicsit megnézzük Ángolországot.
Szóba jött Skócia is, de azt a nagy távolság(és a fiúk korlátozott tűrőképessége miatt) elvetettük. Végül Cornwall mellett döntöttünk. De, ha már útba esett és szívesen megnéztük volna, így két éjszakára megálltunk Bath-ban.
Bath-ról tudni kell, hogy Anglia egyetlen! termálvizes fürdőhelye. Ilyenkor(is) rájövünk, hogy Magyarország micsoda adottságokkal rendelkezik. Kis túlzással, ha lebököd az ásót, termálvíz tör elő.
Megnéztük az előrejelzést és mily meglepő, esős de nem túl hideg időt jósolt egész hétre.
Bath egy kellemes, domboktól körülvett, nagyon jó hangulatú városka. Kicsit az osztrák, kicsit francia kisvárosok hangulatát éreztük visszaköszönni.
Másnap elmentünk megnézni a római kori, helyreállított fürdőjét. Olyan szinten restaurálták, hogy a medencéjében tényleg a forrásból jött víz párolgott. A rövid történet pedig, hogy i.u.120 körül építették a rómaiak a fürdőt egy templommal együtt. Az épület lenyűgöző volt, pl a medencét egy 20m magas kupola fedte be. Egész Britanniában nem volt még egy ilyen épület.
Az utókor szerencséjére szinte sikerült maradéktalanul helyreállítani, hogy pl. látszott az a hihetetlen mérnöki munka, ami az egész mögött állt.
Hál Isten adták ezt az audio-guide -t, melynek volt gyermekbarát része is, így a fiúkat is lekötötte(valamennyire).
Van a városban még egy fürdő, mely a kikapcsolódást szolgálja, de oda 12 év alatt nem engednek be gyereket, tehát ki kellett hagynunk.
Bath-tól nem messze van a Cheddar Gorge nevezetű szurdok, mely a maga Angliai nemében szintén egyedülálló. Gondolom, ez egy hegyekkel rendelkező országban nem is lenne különösebben említésre méltó, de jó kis hely.
Lusta egy népség. A fiúk a szokásos nyekergéssel, de szépen végigcsinálták a túrát!
Kaptunk rendes ízelítőt az angol vidéki utakról. Az amúgy is keskeny utak vagy le vannak süllyesztve a talajszint alá fél méterrel, vagy kőkerítés szegélyezi. Ahol két kocsi csak bajosan fér el egymás mellett, ott egyszerűen nem festik fel az elválasztó szaggatott vonalat "oszt kész". Míg Bathban egy olcsó szállodalánctól vettünk ki szobát(Travelodge), addig itt egy hagyományos B&B (Bed and breakfast)szállást foglaltunk.
Megérkezésünkkor elég szar idő fogadott, szemerkélő eső és viharos szél. Le akartunk menni az óceánt megnézni, a gyerekek nagy "örömére"
már csak egy kis gomolygó köd és kész a magyarázat a sok kísértet történetre.
Este elmentünk egy gyerekbarát pubba. Szerintem attól volt gyermekbarát, hogy nem vágtak ki minket a két mini-cunamival. Csak egy példa: volt ott egy cukorka-autómata:
Reggel elfogyasztottam így másfél év után az első "full traditional english breakfeast-"em. A magyar gyomornak furcsa a sült sonka, tükörtojás, bab, pirított gomba és paradicsom kombináció, de be kell vallanom, hogy nem rossz kaja.
Felsétáltunk a Tintagel Castle romjaihoz, mely az állítólagos Artúr király állítólagos szülőhelye. A várból nem sok minden maradt meg, de a kilátás pazar.
Délután a szomszéd faluba Boscastle-be mentünk át. Castle már nincs, de nagyon hangulatos halászfalu.
A fiúk külön élvezték a "tsz dorgó"(gyengébbek kedvéért gumicsizma) előnyeit a sekély folyócskában.
A harmadik nap volt a csúcspontja a nyaralásunknak. Ekkor mentünk St. Micheal's Mount-ba. (Az odaút nem telt esemény nélkül, szinkron-hányás a hátsó ülésen, ki is fogytunk a nejlon zacsikból.)
A hely arról nevezetes, hogy van egy kis sziget a tengerben kb. száz méterre a parttól, mely apálykor száraz lábbal is megközelíthető, míg dagálykor hajóval vagy vmi vízi alkalmasságot kell igénybe venni.
Ez pedig a kikötő délelőtt.
Az időjárás abszolút kegyeibe fogadott minket, 23-25 fok és napsütés. A kastély csak 1890 körül épült gótikus lovagvár stílusban.
Akik még emlékeznek a sziklakert projectre Tárnokon, azoknak mutatom, hogy milyen sziklakert építéshez kérünk legközelebb segítséget.
Még a szálláson megkértük a házigazdát, nézze meg nekünk az apály-dagály időpontját, így tudtuk, hogy kb. 15.30-ig lesz járható a gyalogút. Mire mentünk ki, addig már le kellett vetni a cipőt és kigázolni a bokáig érő vízben, aztán a fiúk birtokba vették az óceánt.
Mikor utaztunk lefelé, akkor hallottuk, hogy Cornwall-nál partra vetett egy bálnát az óceán. Én megtaláltam. :) Ahogy elnézem, épp visszaúszik a nyílt víz felé.
St. Michael's Mount-tól már csak 20km-re van Land's End. Akkor már azt is hozzácsaptuk a kiránduláshoz.
A hely különben vadregénnyel van ellátva, meg egy vidámparkkal(ami az Istennek hála, már bezárt mire odaértünk)
Másnap reggel indultunk haza, de úgy döntöttünk, hogy útba ejtjük Clovelly-t, mely egy magán falu. (Családi jegy 18 font. Well.) A falu olyan lejtős, hogy egy gyerek sem tanul meg bicajozni. Vagy BMX versenyző lesz. C variáció nincs. Legurítják a lejtőn, ha leér akkor b.) variáció.
A következő részben a lehúzós angol vidámparkról és a spooky Warwick Castle-ról lesz szó.
Tulajdonképp a nyaralásunkhoz tartozik mindkettő, de most már kezdek besokallni az írástól.
Legyetek jók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése