Anglia 29

Sziasztok,
Ez a mai blog a szokásosnál rövidebb lesz, mert nincs kedvem iPhone-n kisregényt írni. Tegnap elszállt a net, újabb nyelvvizsga feladat: találd meg a honlapon az ügyfél szolgálat számat, hívd fel és jelentsd be a hibát. Mire eljutottam a kezelőig, pont visszajött a net, ahogy letettem újra elment. Végül Cica elérte őket újra és felhívtak a mobilon. Ekkor jött az a jól ismert beszélgetés, hogy"be van e kapcsolva, be van e dugva, van e egyáltalán computer otthon stb." A hölgy nagyon kedves volt, de a hazája valahol a Gangesz partján lehetett, vaskos paki akcentusa alapján. Végül egy röpke 30 perces csevej után megállapítottuk, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Tehát most kissé lelassult a kommunikációm.
A fiúknak őszi szünet van. Kellett keresni nekik olyan tábort, ahol childcare voucherrel lehet fizetni. Mivel erősen motivalva voltam, így találtam is egyet. Vicces volt, mikor oda értünk hétfőn, akkor láttuk , hogy ez egy marha nagy sportclub. Bemegyek a fő épületbe , találok egy suhogos joggingos (1/2 feka) edző bát. Mondom, jöttünk a táborba. Great, menjünk vele, át öltöztek a fiúk , mar be is álltak, én pedig a szokásos nyomtatványt töltöm. Mondja a csóka, akkor most adjak neki x £-ot. Mire én nézek rá nagy szemekkel. Mondom, mi mar fizettünk voucherrel, akkor meg o nézett hasonló nagy boci szemekkel. Aztán kiderült, hogy van egy másik tábor is. A fiúk annyira élvezik, hogy kisirtak, hogy hosszabb ideig maradhassanak. Mára legyen ennyi elég! Ha visszajön a net, írok!