Anglia 30

Sziasztok!
Na, nézzük, mi is történt. Családi oldalról nézve a fiúk visszatértek a suliba nagyjából zökkenőmentesen. Bár Szabi megjegyezte, hogy ő inkább mostantól csak táborba járna suli helyett. Elég hamar rövidre zárta volna a tanulás várható 16 éves időtartalmát. A kis Chuck Norrisnak elég másfél hónap. Kristófnak volt egy aranyos beszólása. "Apa, tanultunk valamilyen nyelvet az egyik órán, szerintem amerikai lehet." Amúgy franciául tanulnak, de olyan ordas angol kiejtéssel, hogy ember legyen a talpán, aki felismeri benne a franciát.
A héten volt halloween és és Bonfire Night. Az előbbi egy országos őrület. Már előző hétvégén, mikor bent jártam Londonban éjjel(majd elmesélem az okát), már akkor a metró tele volt ördöglányokkal, zombikkal és egyéb rémekkel. Hazafelé például Batman és egy Sit lovag utazott velem szemben. Október 31-én  egy  csomó házat "feldíszítetek"kísértet kastélyá. Az ablakokon keresztben rendőrségi kordon szalag "Enter if you dare"felirattal, műpókháló, csontvázak, véres kéznyomok stb. Viszont a szörnyek, boszinak, zombinak öltözött gyermek-hordák addig nem "törnek rád", míg a házadra ki nem teszel valami ilyesmit. Mivel zöldfülűek vagyunk, csodálkoztunk, miért nem jönnek be, mikor készültünk cukorral. Amint kiraktunk egy csontvázat és egyéb halloween marhaságot, már jöttek is a hagyományos "Trick or treat" felkiáltással. Az ajtót a fiúk dekorálták. Nagyon élvezték és ez volt a lényeg.

November 5-én van a Bonfire day. Ekkor emlékeznek meg, hogy egy bizonyos Guy Fawkesnek ezen a napon nem sikerült a parlamentet a levegőbe röpíteni királyostól, képviselőstől. Az angolok úgy gondolják, hogy ennek a legjobb módja, ha fellőnek az égbe néhány millió petárdát. A fellövést szervezik iskola szinten (family ticket 14pound), squash club(family ticket 20pound includes hot dog or hamburger) szinten és minden második házban. Mi a suliban lemaradtunk a jegyvásárlásról és így maradt a club. Nem bántam, mivel a clubban sörhöz is hozzá lehet jutni, a suliban kevésbé. A buli egész addig volt jó, míg Szabinak a sajtkukackodásával sikerült az ölembe borítani egy egész korsó frissen csapolt 1664-t. Amúgy az angol mentalitásról annyit, hogy ha valaki akarta volna, simán kikerülhette volna a jegyvásárlást, hiszen a tűzijáték a kordon másik oldaláról is jól látszik. Ezek nem akarták kikerülni. Mi sem tettük. Ez már az asszimilálódás?
Kicsit kevésbé vidám téma. Bár ki tudja. A rutinos blogkövetők már sejthetik, hogy az állásvadászatról van szó. Kezdem az elején. Még a múlt évezredben hét évig dolgoztam croupierként casinóban. A casino bezárt, miután sikerült vitába keverednie az APEH-el. Jött az ötlet, hogy végül is ez sem egy járhatatlan út. Nem csak ebből az okból kifolyólag, de sikerült felvenni a kapcsolatot Levente barátommal, aki pár évet lehúzott Manchesterben ebben a szakmában. Nem volt könnyű, de nehéz volt. Közben jelentkeztem az egyik nagy casino lánc álláshirdetésére. Behívtak nov.2-ára interviewra. Egy hetem volt a felkészülésre. Visszahozni a fejben számolást, kifizetések, szabályok stb. Felkészültem az ilyen általános kérdésekre, hogy "mit akar csinálni öt év múlva, mik az erősségei, gyengeségei stb. Előtte szombaton bementem felderíteni a casinót, körülményeket, feltérképezni az utazást stb. Szerdán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus neve napján és elmentem. A beszélgetős részt szépen abszolváltam. Aztán jött az asztalteszt. És itt kezdődtek a gondok. 11 év nem múlik el nyomtalanul. Mondhatnám, hogy ahhoz képest jó volt, de egy munkahelyen nincs ahhoz képest. Vagy jó, vagy nem jó. És ez most nem volt jó. Nem volt nagyon rossz sem, de a régi, rutinos mozdulatok rendesen elmentek. Nem beszélve arról, hogy minden casinonak vannak saját szabályai. Egy kedves 50 körüli hölgy vizsgáztatott, aki meg is mondta, hogy bár nem ő dönt, ez szerinte most kevés. Még nem tudom az eredményt, keddre ígértek választ. Viszont adott egy jó tippet. Londonban vannak dealer képző sulik, ahol felfrissítenék a tudásom. Rákerestem a neten és tényleg. Többféle opciót kínál. Van felfrissítő (600,-), van kezdő képzés garantált UK állásajánlattal (750,-) és van kezdő képzés garantált londoni munkalehetőséggel (950,-). Most írtam nekik, hogy küldjenek nekem valami árajánlatot, magyarázzák el, milyen feltételekkel szerzik a melót stb. Most várom a válaszukat, mivel péntek délután már nem írtak vissza. Viszont jelentkeztem támogatásra a JobCentre-ben, mivel -mint ahogy látjátok-baromi drága. Kitöltöttem kb. egy óra a neten az igénylő lapot. És nem az angol nyelv miatt tartott egy óráig. Az angol formanyomtatványok is kíváncsiak az utolsó kis szar részletre is. Csak érdekesség -képpen az angol területen az anyja neve nem releváns információ. Szombaton jött tőlük SMS, hogy szerdán 10.50-re várnak szeretettel.
Az az igazság, ha végig zongorázom a valóban életképes ötleteket, ez tűnik a legesélyesebbnek. Vannak állások, van gyakorlatom, szerettem csinálni. Amúgy messze nincs úgy a szakma  megfizetve, mint annak idején volt, de nem jönne rosszul ez a pénz. Most tehát várok a válaszra, a Job seeker Allowance-ra. folyt.köv.
Voltunk a Natural History Museum-ban két hete. Ahhoz képest, hogy az utolsó romos kastély is fizetős(mondjuk ez egy kicsit túlzás, mert a szép kastályok, várak fizetősek) a múzeumok többsége ingyenes. Ki kell várni persze a sort.

Mint ahogy látjátok, rajtunk kívül is volt egy-két érdeklődő. Maga a múzeum lenyűgöző és nagyon gyerekbarát. a wc-t keresve levergődtünk az alagsorba is, ahol elkapott minket egy hostes, hogy voltunk-e már itt a kutatólaborban. Itt az emberi koponyákon kívül minden megfogható, beteheted a számtalan mikroszkóp egyike alá. A srácoknak ez tetszett borzasztóan és a dínó kiállítás. Az elején van egy marha nagy dínó csontváz, ha bedobsz pénzt vagy lehúzod a kártyádról! akkor kivilágíthatod, vagy megüvöltetheted. 15 fontért mindkettő. Nagy tolongás nem volt érte. Valamelyik teremben ki volt állítva egy életnagyságú bálna(nem igazi). Mindjárt más látni, mint olvasni, hogy a bálna 28 méter hosszú. Szóval jó volt, tudom ajánlani rossz idő esetére.
Most egyenlőre legyen elég ennyi, aztán majd ha van újabb fejlemény, akkor írok. Addig is legyetek jók!