Sziasztok!
Hát megint eltelt egy kis idő, ès ilyenkor mindig az a gondom, hol is kellene kezdenem. Akkor menjünk szigorúan össze- vissza!
Egy kis angol vezetés technika. Az átlag angol sofőr helyzet megoldó képessége vetekszik egy magyar kisnyugdíjas képességével . Tipikus példa, reggeli araszolás mindkét irányba . Oldalsó kis utcából valaki nagy ívben szeretne fordulni és benyomulásával állóra blokkolja a mi sávunkat. Mivel a szembe sáv áll, így mi is állunk. Átlag egy, néha két perc, míg a mi sávunk első autójának leesik, ha kissé balra fordítja a kormányt, akkor simán el tud menni a nyomulós mögött. A másik dolog, nem nagyon hisznek az index nevű babonában. Jövök a főúton, le akarok kis ivben kanyarodni a kis utcába, látom vki ki akar kanyarodni onnan. Jó előre indexelek, és tízből nyolc nem mer kikanyarodni. Az elején volt, hogy kiszálltam és leellenőriztem az indexem, mert azt hittem elromlott.
Ez a második hetem a dealer (József kedvéért croupier) course-on.
Jönnek vissza a dolgok rendesen és szedem fel az angol szisztémát . A társaság nagyon nemzetközi, olaszból és magyarból van a legtöbb . De van litván, észt országi orosz csaj( nem ismeri a papírzsepit, magyarul szívja az orrát ), spanyol, algír, szóval elég vegyes. Ja és van 3 angol. Az a rendszer, csinálják a kiképzést és jön a telefon, hogy kell x kezdő (vagy gyakorlott) dealer. Elküldik a megfelelő számú delikvenst, aztán mondjon ítéletet maga a casino. Ha sikerül, elkezdesz dolgozni, ha nem, akkor folytatod tovább . Ami nekem furcsa, hogy olyanokat is küldenek table test-re, aki-sztem- soha nem lesz alkalmas erre a melóra. Van egy magyar csaj, aki kifejezetten csinos, viszont sötét, mint egy állat. Kérdeztem, mit csinálsz, ha elrontod a kifizetést? Ahogy mondani szokták, a klasszikusokat szó szerint kell idézni! "kigombolok még egy gombot a blúzomon". Végül is mindenki gazdálkodjon azzal, amit kapott...
Múltkor írtam, ki kellett töltenem a fél Biblia hosszúságú jelentkezési lapot. Karen lecsekkolta, csatoltam hozzá fényképet, fénymásolt lapot az útlevelemről és a jogsimról. Ugyanis itt az a bevett gyakorlat, hogy postán feladod és ők visszaküldik. Ezt úgy lehet megúszni, hogy lecopizod, majd keresel egy ügyvédet, aki aláírja és lepecsételi. Uxbridge- ben nem találtam olyat, aki ezt a bonyolult ügyet kezelni tudta volna. Kimentem a barna negyedbe ahol £5 ért szigorúan leellenőrizte, hogy azonos vagyok-e önmagammal és az iratokkal . Ezenkívül még csatolnom kellett egy csekket potom £185 ről! Ezenkívül ki kell kérnem öcsém segitségével az erkölcsit, lefordíttatnom hivatalosan. Tegnap jön a telefon, hogy marhán örülnek a jelentkezésemnek, csak kell nekik még egy ... És itt fogyott el a nyelvtudás . Hivatkozott az ötödik oldalra( ezt értettem, csak gőzöm se volt, mi is van azon) . Magyarázta , de nem jött át . Kiderült, ezen az oldalon az ügyvédnek kell kitölteni a saját és céges adataival. Még mindig van amikor "megbukok".
Ma visszamentem az ügyvédhez.(csak itt zárójelben jegyezném meg, ő királyi fenségének a postája iszonyú gyors. Tegnap dél körül beszéltünk és ma délben itt volt Birminghamből a levél. Viszont az internet kora ellenére mániákusan hisznek a papírban. (És ezen belül a részletes "application form"-legkevesebb 5 oldal-Anglia védőszentjének számít. Annyi papír halmozódhat fel, ha egyszer kifogynak a tüzelőből, application form-ok eltüzelésével egy- két telet simán átvészelnek.)
Tehát az ukáz szerint vissza az ügyvédhez. És innen kezdődött az agymenés! Ő sajnos nem írhatja alá. Kérdem miért. Mert ők nem ismernek engem. Mondom, nem is kell, csak nézze meg az útlevelet, ha egyezik, akkor én vagyok én és csak be kell írni az iroda és az ügyvéd nevét. De ők nem mert nem kötelesek . Hiába mondtam, hogy ti csináltátok múltkor is, akkor sem tudtam meggyőzni ! Alig robbant szét a fejem!!!!! Kerestem egy másik ügyvédet, ők is közölték, hogy ők sem jogosultak egy ilyen fontos ember ilyen fontos dokumentumának hitelesítésére! Harmadik ügyvéd. Nála csak az ebéd idő befejezését kellett megvárni . Megnézte , aláírta minden kecmec nélkül. Elkérte a szokásos £5 oszt kalap, kabát . Fuck off!
Tegnap közölte Steve az egyik oktató, dec 8-án kell mennem "table test-re". Mit tesz Isten, ugyanabba a casinoba, ahol múltkor voltam. Lehet, úgy kellett volna kimennem, mint a Terminátornak. Keményen rájuk nézni, I'll be back, aztán belelőni egy-két Sarah Connor-gyanús személybe, majd kivinni az ajtót tokostól. Kiváncsi vagyok, hogy megy majd. Nem, nem az ajtó kiszakítása tokostól. Az sehogy. Hanem a teszt. A múltkori teljesítményt nem lesz nehéz felülmúlni, kérdés, hogy elég lesz-e? We will see it!
Egyenlőre ennyi, csütörtök után jelentkezem, remélem jó hírekkel.
Az ég áldjon titeket!
2011. december 6., kedd
2011. november 22., kedd
Anglia 31
Sziasztok,
Most kezdem hátulról, mert az én koromban már ez is szép teljesítmény.
Tegnap voltunk Bödöcs Tibor stand-up esten Londonban a Garage nevű műintézményben. Mivel itt a metrót általában hétvégén tartják karban és pont az volt most soron, amelyik nekünk kellett volna, kitaláltam, menjünk be kocsival. Amivel nem számoltam, az volt, hogy Londonban a főútakon bármikor lehet dugó. Ilyenkor(is) lehet érezni, mit jelent a szó: világváros. Kerültem mar dugóba éjjel fel egykor is! A mai napig nem tudom elképzelni a SatNav nélküli közlekedést. Ebben persze benne van vastagon, hogy eddig csak metróval közlekedtünk a belvárosba. Amíg Pesten is csak tömeg-közlekedtem(katona koromban), addig nem tudtam átlátni. Miután felköltöztem és autóztam, hamar átláttam a közlekedést. De nem vesztettem el az eszem, egyrészt van a dugó-díj (congestion charge) , a másik, hogy mint írtam, dugó bármikor lehet, bárhol és nem kell több, mint néhány bámészkodó autós. Hát ez elméletileg 40 perces út több mint 80 percig tartott, úgy hogy a Sat Nav talált egy kerülő utat! Maga a Garage egy kissé lepukkant club-koncert terem volt. Itt sikerült a legdrágább sort innom £4 ért . Kb lehettünk vagy 200-an. Furcsa volt ennyi magyart látni egy rakáson. Alapjába véve két csoportra lehetett osztani őket: a pincér lány, festő fiú, Tesco raktáros stb.( ebből több volt) és a informatikus csapatra. A csajok bőven vertek az angol átlagot, de azért láttam egy-két tökéletesen asszimilálódott (+80kg) dísz példányt is. Bödöcs hozta a formát, kicsi politika sok Búcsúszentlászló, közélet . Cicával azon gondolkodtunk, mennyi ebből a rögtönzés és mennyi az előre gyártott poén. Úgy tűnt annyi poén van már fejben, elég neki elindítani a vezér gondolatot aztán a többi már jön . Egy kis poént azért leírok: az őstermelő borászt meghívja a csúcs borász . El akarja kápráztatni: legjobb bor, megfelelő hőmérséklet, decantálás, sajt, tökéletes pohár . Az őstermelő bele húz egy alapos slukkot, ránéz a csúcs borászra aki várakozva lesi a hatást, majd közli "nincs ennek semmi baja". Anyukám szombaton megérkezett hozzánk. A fiúk mar úgy vártak mint zsidók a Messiást. Most úgy tűnt , hogy nem csak az ajándék miatt. Viszont most majd rejtegethetjük a Mama elől, mert abból újabb botrány lenne! Idegesítő mikor egy ilyen agyhalott miatt hazudni kényszerül az ember és meg rosszabb, hogy a srácokat is bele kell vonni. Szerencsére ritkán mennek oda, mikor Cica Skype-ol "mamikámmal"(a nevet is ő adományozta magának ). Azért egy "gyöngyszem " az orákulumtól"(ezt a nevet meg tőlem kapta, mert mindenhez ért és osztja is az észt rendületlen): arról beszélt, hogy milyen hideg van most otthon, majd Cicának:- kislányom, öltözz most már melegen, mert itt már nagyon hideg van!" :)
Ma elkezdtem a dealer tanfolyamot. A csapat elég nemzetközi : van litván, aki srác és elég normális, nemet, egy olasz kis kakas(145 cm "magas" és pattog) egy pár angol és három magyar lány . Nem mondom, hogy a nyakamba ugrottak volna a bemutatkozáskor , mondjuk le sem köptek. Maga a tanfolyam normális , a pár férfi tagján nagyon látszik a 20 év tapasztalat. A nő sem ügyetlen, de nem közelíti meg Steve-t. Vszinű, hogy működő képes a suli, mert egy (talán ) olasz csaj ma kapott munkát, az egyik magyar csaj meg pont innen ment interview-ra. Persze nem lenne Anglia, ha nem kéne vmi licence a dealer jobhoz. Azt mondanom se kell, hogy többek közt kell hozza néhány qrva nehéz beszerezni innen. Ha beszerezted, akkor meg kb. 4 hét. Viszont az is igaz, hogy ha mar egyszer megkaptad, akkor ha 10 év múlva vissza jössz, akkor is érvényes. Szerintem itt a csecsemőnek is kell licence, ha meg akar születni. Szóval most elkezdtem kitölteni a 24 oldalas( nem vicc) formot. Jó pár óra alatt sikerült a nagy mű, 80%-os kitöltöttséget elérni. Még ki kell derítenem, hogy külföldről miként lehet erkölcsi bizonyítványt igényelni hiteles fordítással. Ha valamelyikőtök tud erről valami konkrét dolgot, esetleg már átesett egy ilyen procedúrán, akkor várom a tanácsát az ügyben.
Egyenlőre ennyi.
folyt.köv.
Most kezdem hátulról, mert az én koromban már ez is szép teljesítmény.
Tegnap voltunk Bödöcs Tibor stand-up esten Londonban a Garage nevű műintézményben. Mivel itt a metrót általában hétvégén tartják karban és pont az volt most soron, amelyik nekünk kellett volna, kitaláltam, menjünk be kocsival. Amivel nem számoltam, az volt, hogy Londonban a főútakon bármikor lehet dugó. Ilyenkor(is) lehet érezni, mit jelent a szó: világváros. Kerültem mar dugóba éjjel fel egykor is! A mai napig nem tudom elképzelni a SatNav nélküli közlekedést. Ebben persze benne van vastagon, hogy eddig csak metróval közlekedtünk a belvárosba. Amíg Pesten is csak tömeg-közlekedtem(katona koromban), addig nem tudtam átlátni. Miután felköltöztem és autóztam, hamar átláttam a közlekedést. De nem vesztettem el az eszem, egyrészt van a dugó-díj (congestion charge) , a másik, hogy mint írtam, dugó bármikor lehet, bárhol és nem kell több, mint néhány bámészkodó autós. Hát ez elméletileg 40 perces út több mint 80 percig tartott, úgy hogy a Sat Nav talált egy kerülő utat! Maga a Garage egy kissé lepukkant club-koncert terem volt. Itt sikerült a legdrágább sort innom £4 ért . Kb lehettünk vagy 200-an. Furcsa volt ennyi magyart látni egy rakáson. Alapjába véve két csoportra lehetett osztani őket: a pincér lány, festő fiú, Tesco raktáros stb.( ebből több volt) és a informatikus csapatra. A csajok bőven vertek az angol átlagot, de azért láttam egy-két tökéletesen asszimilálódott (+80kg) dísz példányt is. Bödöcs hozta a formát, kicsi politika sok Búcsúszentlászló, közélet . Cicával azon gondolkodtunk, mennyi ebből a rögtönzés és mennyi az előre gyártott poén. Úgy tűnt annyi poén van már fejben, elég neki elindítani a vezér gondolatot aztán a többi már jön . Egy kis poént azért leírok: az őstermelő borászt meghívja a csúcs borász . El akarja kápráztatni: legjobb bor, megfelelő hőmérséklet, decantálás, sajt, tökéletes pohár . Az őstermelő bele húz egy alapos slukkot, ránéz a csúcs borászra aki várakozva lesi a hatást, majd közli "nincs ennek semmi baja". Anyukám szombaton megérkezett hozzánk. A fiúk mar úgy vártak mint zsidók a Messiást. Most úgy tűnt , hogy nem csak az ajándék miatt. Viszont most majd rejtegethetjük a Mama elől, mert abból újabb botrány lenne! Idegesítő mikor egy ilyen agyhalott miatt hazudni kényszerül az ember és meg rosszabb, hogy a srácokat is bele kell vonni. Szerencsére ritkán mennek oda, mikor Cica Skype-ol "mamikámmal"(a nevet is ő adományozta magának ). Azért egy "gyöngyszem " az orákulumtól"(ezt a nevet meg tőlem kapta, mert mindenhez ért és osztja is az észt rendületlen): arról beszélt, hogy milyen hideg van most otthon, majd Cicának:- kislányom, öltözz most már melegen, mert itt már nagyon hideg van!" :)
Ma elkezdtem a dealer tanfolyamot. A csapat elég nemzetközi : van litván, aki srác és elég normális, nemet, egy olasz kis kakas(145 cm "magas" és pattog) egy pár angol és három magyar lány . Nem mondom, hogy a nyakamba ugrottak volna a bemutatkozáskor , mondjuk le sem köptek. Maga a tanfolyam normális , a pár férfi tagján nagyon látszik a 20 év tapasztalat. A nő sem ügyetlen, de nem közelíti meg Steve-t. Vszinű, hogy működő képes a suli, mert egy (talán ) olasz csaj ma kapott munkát, az egyik magyar csaj meg pont innen ment interview-ra. Persze nem lenne Anglia, ha nem kéne vmi licence a dealer jobhoz. Azt mondanom se kell, hogy többek közt kell hozza néhány qrva nehéz beszerezni innen. Ha beszerezted, akkor meg kb. 4 hét. Viszont az is igaz, hogy ha mar egyszer megkaptad, akkor ha 10 év múlva vissza jössz, akkor is érvényes. Szerintem itt a csecsemőnek is kell licence, ha meg akar születni. Szóval most elkezdtem kitölteni a 24 oldalas( nem vicc) formot. Jó pár óra alatt sikerült a nagy mű, 80%-os kitöltöttséget elérni. Még ki kell derítenem, hogy külföldről miként lehet erkölcsi bizonyítványt igényelni hiteles fordítással. Ha valamelyikőtök tud erről valami konkrét dolgot, esetleg már átesett egy ilyen procedúrán, akkor várom a tanácsát az ügyben.
Egyenlőre ennyi.
folyt.köv.
2011. november 6., vasárnap
Anglia 30
Sziasztok!
Na, nézzük, mi is történt. Családi oldalról nézve a fiúk visszatértek a suliba nagyjából zökkenőmentesen. Bár Szabi megjegyezte, hogy ő inkább mostantól csak táborba járna suli helyett. Elég hamar rövidre zárta volna a tanulás várható 16 éves időtartalmát. A kis Chuck Norrisnak elég másfél hónap. Kristófnak volt egy aranyos beszólása. "Apa, tanultunk valamilyen nyelvet az egyik órán, szerintem amerikai lehet." Amúgy franciául tanulnak, de olyan ordas angol kiejtéssel, hogy ember legyen a talpán, aki felismeri benne a franciát.
A héten volt halloween és és Bonfire Night. Az előbbi egy országos őrület. Már előző hétvégén, mikor bent jártam Londonban éjjel(majd elmesélem az okát), már akkor a metró tele volt ördöglányokkal, zombikkal és egyéb rémekkel. Hazafelé például Batman és egy Sit lovag utazott velem szemben. Október 31-én egy csomó házat "feldíszítetek"kísértet kastélyá. Az ablakokon keresztben rendőrségi kordon szalag "Enter if you dare"felirattal, műpókháló, csontvázak, véres kéznyomok stb. Viszont a szörnyek, boszinak, zombinak öltözött gyermek-hordák addig nem "törnek rád", míg a házadra ki nem teszel valami ilyesmit. Mivel zöldfülűek vagyunk, csodálkoztunk, miért nem jönnek be, mikor készültünk cukorral. Amint kiraktunk egy csontvázat és egyéb halloween marhaságot, már jöttek is a hagyományos "Trick or treat" felkiáltással. Az ajtót a fiúk dekorálták. Nagyon élvezték és ez volt a lényeg.
November 5-én van a Bonfire day. Ekkor emlékeznek meg, hogy egy bizonyos Guy Fawkesnek ezen a napon nem sikerült a parlamentet a levegőbe röpíteni királyostól, képviselőstől. Az angolok úgy gondolják, hogy ennek a legjobb módja, ha fellőnek az égbe néhány millió petárdát. A fellövést szervezik iskola szinten (family ticket 14pound), squash club(family ticket 20pound includes hot dog or hamburger) szinten és minden második házban. Mi a suliban lemaradtunk a jegyvásárlásról és így maradt a club. Nem bántam, mivel a clubban sörhöz is hozzá lehet jutni, a suliban kevésbé. A buli egész addig volt jó, míg Szabinak a sajtkukackodásával sikerült az ölembe borítani egy egész korsó frissen csapolt 1664-t. Amúgy az angol mentalitásról annyit, hogy ha valaki akarta volna, simán kikerülhette volna a jegyvásárlást, hiszen a tűzijáték a kordon másik oldaláról is jól látszik. Ezek nem akarták kikerülni. Mi sem tettük. Ez már az asszimilálódás?
Kicsit kevésbé vidám téma. Bár ki tudja. A rutinos blogkövetők már sejthetik, hogy az állásvadászatról van szó. Kezdem az elején. Még a múlt évezredben hét évig dolgoztam croupierként casinóban. A casino bezárt, miután sikerült vitába keverednie az APEH-el. Jött az ötlet, hogy végül is ez sem egy járhatatlan út. Nem csak ebből az okból kifolyólag, de sikerült felvenni a kapcsolatot Levente barátommal, aki pár évet lehúzott Manchesterben ebben a szakmában. Nem volt könnyű, de nehéz volt. Közben jelentkeztem az egyik nagy casino lánc álláshirdetésére. Behívtak nov.2-ára interviewra. Egy hetem volt a felkészülésre. Visszahozni a fejben számolást, kifizetések, szabályok stb. Felkészültem az ilyen általános kérdésekre, hogy "mit akar csinálni öt év múlva, mik az erősségei, gyengeségei stb. Előtte szombaton bementem felderíteni a casinót, körülményeket, feltérképezni az utazást stb. Szerdán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus neve napján és elmentem. A beszélgetős részt szépen abszolváltam. Aztán jött az asztalteszt. És itt kezdődtek a gondok. 11 év nem múlik el nyomtalanul. Mondhatnám, hogy ahhoz képest jó volt, de egy munkahelyen nincs ahhoz képest. Vagy jó, vagy nem jó. És ez most nem volt jó. Nem volt nagyon rossz sem, de a régi, rutinos mozdulatok rendesen elmentek. Nem beszélve arról, hogy minden casinonak vannak saját szabályai. Egy kedves 50 körüli hölgy vizsgáztatott, aki meg is mondta, hogy bár nem ő dönt, ez szerinte most kevés. Még nem tudom az eredményt, keddre ígértek választ. Viszont adott egy jó tippet. Londonban vannak dealer képző sulik, ahol felfrissítenék a tudásom. Rákerestem a neten és tényleg. Többféle opciót kínál. Van felfrissítő (600,-), van kezdő képzés garantált UK állásajánlattal (750,-) és van kezdő képzés garantált londoni munkalehetőséggel (950,-). Most írtam nekik, hogy küldjenek nekem valami árajánlatot, magyarázzák el, milyen feltételekkel szerzik a melót stb. Most várom a válaszukat, mivel péntek délután már nem írtak vissza. Viszont jelentkeztem támogatásra a JobCentre-ben, mivel -mint ahogy látjátok-baromi drága. Kitöltöttem kb. egy óra a neten az igénylő lapot. És nem az angol nyelv miatt tartott egy óráig. Az angol formanyomtatványok is kíváncsiak az utolsó kis szar részletre is. Csak érdekesség -képpen az angol területen az anyja neve nem releváns információ. Szombaton jött tőlük SMS, hogy szerdán 10.50-re várnak szeretettel.
Az az igazság, ha végig zongorázom a valóban életképes ötleteket, ez tűnik a legesélyesebbnek. Vannak állások, van gyakorlatom, szerettem csinálni. Amúgy messze nincs úgy a szakma megfizetve, mint annak idején volt, de nem jönne rosszul ez a pénz. Most tehát várok a válaszra, a Job seeker Allowance-ra. folyt.köv.
Voltunk a Natural History Museum-ban két hete. Ahhoz képest, hogy az utolsó romos kastély is fizetős(mondjuk ez egy kicsit túlzás, mert a szép kastályok, várak fizetősek) a múzeumok többsége ingyenes. Ki kell várni persze a sort.
Mint ahogy látjátok, rajtunk kívül is volt egy-két érdeklődő. Maga a múzeum lenyűgöző és nagyon gyerekbarát. a wc-t keresve levergődtünk az alagsorba is, ahol elkapott minket egy hostes, hogy voltunk-e már itt a kutatólaborban. Itt az emberi koponyákon kívül minden megfogható, beteheted a számtalan mikroszkóp egyike alá. A srácoknak ez tetszett borzasztóan és a dínó kiállítás. Az elején van egy marha nagy dínó csontváz, ha bedobsz pénzt vagy lehúzod a kártyádról! akkor kivilágíthatod, vagy megüvöltetheted. 15 fontért mindkettő. Nagy tolongás nem volt érte. Valamelyik teremben ki volt állítva egy életnagyságú bálna(nem igazi). Mindjárt más látni, mint olvasni, hogy a bálna 28 méter hosszú. Szóval jó volt, tudom ajánlani rossz idő esetére.
Most egyenlőre legyen elég ennyi, aztán majd ha van újabb fejlemény, akkor írok. Addig is legyetek jók!
Na, nézzük, mi is történt. Családi oldalról nézve a fiúk visszatértek a suliba nagyjából zökkenőmentesen. Bár Szabi megjegyezte, hogy ő inkább mostantól csak táborba járna suli helyett. Elég hamar rövidre zárta volna a tanulás várható 16 éves időtartalmát. A kis Chuck Norrisnak elég másfél hónap. Kristófnak volt egy aranyos beszólása. "Apa, tanultunk valamilyen nyelvet az egyik órán, szerintem amerikai lehet." Amúgy franciául tanulnak, de olyan ordas angol kiejtéssel, hogy ember legyen a talpán, aki felismeri benne a franciát.
A héten volt halloween és és Bonfire Night. Az előbbi egy országos őrület. Már előző hétvégén, mikor bent jártam Londonban éjjel(majd elmesélem az okát), már akkor a metró tele volt ördöglányokkal, zombikkal és egyéb rémekkel. Hazafelé például Batman és egy Sit lovag utazott velem szemben. Október 31-én egy csomó házat "feldíszítetek"kísértet kastélyá. Az ablakokon keresztben rendőrségi kordon szalag "Enter if you dare"felirattal, műpókháló, csontvázak, véres kéznyomok stb. Viszont a szörnyek, boszinak, zombinak öltözött gyermek-hordák addig nem "törnek rád", míg a házadra ki nem teszel valami ilyesmit. Mivel zöldfülűek vagyunk, csodálkoztunk, miért nem jönnek be, mikor készültünk cukorral. Amint kiraktunk egy csontvázat és egyéb halloween marhaságot, már jöttek is a hagyományos "Trick or treat" felkiáltással. Az ajtót a fiúk dekorálták. Nagyon élvezték és ez volt a lényeg.
Kicsit kevésbé vidám téma. Bár ki tudja. A rutinos blogkövetők már sejthetik, hogy az állásvadászatról van szó. Kezdem az elején. Még a múlt évezredben hét évig dolgoztam croupierként casinóban. A casino bezárt, miután sikerült vitába keverednie az APEH-el. Jött az ötlet, hogy végül is ez sem egy járhatatlan út. Nem csak ebből az okból kifolyólag, de sikerült felvenni a kapcsolatot Levente barátommal, aki pár évet lehúzott Manchesterben ebben a szakmában. Nem volt könnyű, de nehéz volt. Közben jelentkeztem az egyik nagy casino lánc álláshirdetésére. Behívtak nov.2-ára interviewra. Egy hetem volt a felkészülésre. Visszahozni a fejben számolást, kifizetések, szabályok stb. Felkészültem az ilyen általános kérdésekre, hogy "mit akar csinálni öt év múlva, mik az erősségei, gyengeségei stb. Előtte szombaton bementem felderíteni a casinót, körülményeket, feltérképezni az utazást stb. Szerdán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus neve napján és elmentem. A beszélgetős részt szépen abszolváltam. Aztán jött az asztalteszt. És itt kezdődtek a gondok. 11 év nem múlik el nyomtalanul. Mondhatnám, hogy ahhoz képest jó volt, de egy munkahelyen nincs ahhoz képest. Vagy jó, vagy nem jó. És ez most nem volt jó. Nem volt nagyon rossz sem, de a régi, rutinos mozdulatok rendesen elmentek. Nem beszélve arról, hogy minden casinonak vannak saját szabályai. Egy kedves 50 körüli hölgy vizsgáztatott, aki meg is mondta, hogy bár nem ő dönt, ez szerinte most kevés. Még nem tudom az eredményt, keddre ígértek választ. Viszont adott egy jó tippet. Londonban vannak dealer képző sulik, ahol felfrissítenék a tudásom. Rákerestem a neten és tényleg. Többféle opciót kínál. Van felfrissítő (600,-), van kezdő képzés garantált UK állásajánlattal (750,-) és van kezdő képzés garantált londoni munkalehetőséggel (950,-). Most írtam nekik, hogy küldjenek nekem valami árajánlatot, magyarázzák el, milyen feltételekkel szerzik a melót stb. Most várom a válaszukat, mivel péntek délután már nem írtak vissza. Viszont jelentkeztem támogatásra a JobCentre-ben, mivel -mint ahogy látjátok-baromi drága. Kitöltöttem kb. egy óra a neten az igénylő lapot. És nem az angol nyelv miatt tartott egy óráig. Az angol formanyomtatványok is kíváncsiak az utolsó kis szar részletre is. Csak érdekesség -képpen az angol területen az anyja neve nem releváns információ. Szombaton jött tőlük SMS, hogy szerdán 10.50-re várnak szeretettel.
Az az igazság, ha végig zongorázom a valóban életképes ötleteket, ez tűnik a legesélyesebbnek. Vannak állások, van gyakorlatom, szerettem csinálni. Amúgy messze nincs úgy a szakma megfizetve, mint annak idején volt, de nem jönne rosszul ez a pénz. Most tehát várok a válaszra, a Job seeker Allowance-ra. folyt.köv.
Voltunk a Natural History Museum-ban két hete. Ahhoz képest, hogy az utolsó romos kastély is fizetős(mondjuk ez egy kicsit túlzás, mert a szép kastályok, várak fizetősek) a múzeumok többsége ingyenes. Ki kell várni persze a sort.
Most egyenlőre legyen elég ennyi, aztán majd ha van újabb fejlemény, akkor írok. Addig is legyetek jók!
2011. október 26., szerda
Anglia 29
Sziasztok,
Ez a mai blog a szokásosnál rövidebb lesz, mert nincs kedvem iPhone-n kisregényt írni. Tegnap elszállt a net, újabb nyelvvizsga feladat: találd meg a honlapon az ügyfél szolgálat számat, hívd fel és jelentsd be a hibát. Mire eljutottam a kezelőig, pont visszajött a net, ahogy letettem újra elment. Végül Cica elérte őket újra és felhívtak a mobilon. Ekkor jött az a jól ismert beszélgetés, hogy"be van e kapcsolva, be van e dugva, van e egyáltalán computer otthon stb." A hölgy nagyon kedves volt, de a hazája valahol a Gangesz partján lehetett, vaskos paki akcentusa alapján. Végül egy röpke 30 perces csevej után megállapítottuk, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Tehát most kissé lelassult a kommunikációm.
A fiúknak őszi szünet van. Kellett keresni nekik olyan tábort, ahol childcare voucherrel lehet fizetni. Mivel erősen motivalva voltam, így találtam is egyet. Vicces volt, mikor oda értünk hétfőn, akkor láttuk , hogy ez egy marha nagy sportclub. Bemegyek a fő épületbe , találok egy suhogos joggingos (1/2 feka) edző bát. Mondom, jöttünk a táborba. Great, menjünk vele, át öltöztek a fiúk , mar be is álltak, én pedig a szokásos nyomtatványt töltöm. Mondja a csóka, akkor most adjak neki x £-ot. Mire én nézek rá nagy szemekkel. Mondom, mi mar fizettünk voucherrel, akkor meg o nézett hasonló nagy boci szemekkel. Aztán kiderült, hogy van egy másik tábor is. A fiúk annyira élvezik, hogy kisirtak, hogy hosszabb ideig maradhassanak. Mára legyen ennyi elég! Ha visszajön a net, írok!
Ez a mai blog a szokásosnál rövidebb lesz, mert nincs kedvem iPhone-n kisregényt írni. Tegnap elszállt a net, újabb nyelvvizsga feladat: találd meg a honlapon az ügyfél szolgálat számat, hívd fel és jelentsd be a hibát. Mire eljutottam a kezelőig, pont visszajött a net, ahogy letettem újra elment. Végül Cica elérte őket újra és felhívtak a mobilon. Ekkor jött az a jól ismert beszélgetés, hogy"be van e kapcsolva, be van e dugva, van e egyáltalán computer otthon stb." A hölgy nagyon kedves volt, de a hazája valahol a Gangesz partján lehetett, vaskos paki akcentusa alapján. Végül egy röpke 30 perces csevej után megállapítottuk, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Tehát most kissé lelassult a kommunikációm.
A fiúknak őszi szünet van. Kellett keresni nekik olyan tábort, ahol childcare voucherrel lehet fizetni. Mivel erősen motivalva voltam, így találtam is egyet. Vicces volt, mikor oda értünk hétfőn, akkor láttuk , hogy ez egy marha nagy sportclub. Bemegyek a fő épületbe , találok egy suhogos joggingos (1/2 feka) edző bát. Mondom, jöttünk a táborba. Great, menjünk vele, át öltöztek a fiúk , mar be is álltak, én pedig a szokásos nyomtatványt töltöm. Mondja a csóka, akkor most adjak neki x £-ot. Mire én nézek rá nagy szemekkel. Mondom, mi mar fizettünk voucherrel, akkor meg o nézett hasonló nagy boci szemekkel. Aztán kiderült, hogy van egy másik tábor is. A fiúk annyira élvezik, hogy kisirtak, hogy hosszabb ideig maradhassanak. Mára legyen ennyi elég! Ha visszajön a net, írok!
2011. október 17., hétfő
Anglia 28
Halihó!
Röpke három hét és máris újra itt vagyok! Hogy repül az idő!
Nézzük először a rossz hírt! Még mindig nincs munkám! És most nézhetjük a jó híreket. A job agencys csajszi mégsem szivatott meg. Felhívott és közölte, hogy van egy raktárosi munka, érdekel-e. Érdekel. Elmentem a megadott időre. Hárman rassz képviselte ott magát, egy fekete, egy indiai és a fehér faj képviseletében jómagam. Egy fehér műszakvezető fogadott minket és levitt a raktárba. "Mentőmellényt" kaptunk, majd próbaként meg kellett emelni dobozokat. A cég amúgy kerítéselemeket pl.zsanérokat forgalmaz és kb 5-10 kg körüli dobozokról volt szó. Beszélgettünk erről-arról , miért akarom otthagyni a squashoktatást(akarja a fene, csak nincs igény rá), csinálnám-e ezt(hogyne csinálnám, ez életem álma), nehezek-e a dobozok(nem nehezek) stb. A konkurenciámról: a fekusz angolját a művezető sem értette, de amúgy kit érdekel. A csúcs a paki volt. Azt látni kellett volna, hogy próbált pedálozni: "főnök, csak egy esélyt adjon, meglátja, én vagyok a legjobb dolgozó, 45kg-ig bármit felteszek bárhová(ahogy elnéztem a kiscsávót, kihagyta a tizedesvesszőt és csak 4,5kg-ig lenne képes pakolni), főnök, főnök csak egy esélyt...A művezető mondta, hogy majd hívnak minket jövő héten. Aztán délután hívott a csaj az ügynökségtől, hogy nem jutottam tovább. Igazándiból nem voltam meggyőzve, hogy nekem ez a meló kell. De jobban esett volna, ha én mondok nemet.
Azóta egy újabb iránnyal bővült a pályaválasztás. Ez pediglen a casino. Végülis dolgoztam ott hét évet, szerettem csinálni, megfizették és értek hozzá. Fel is vettem a kapcsolatot Levi barátommal, aki ellátott alap információkkal. Milyen egyszerű leírni ezt a mondatot és a valóságban mennyivel nehezebb megtenni. Ugyanis vannak emberek, akik az emailjeiket a postaládában és a levélszemetet az íróasztal alatt keresik. Levi barátunk sem kapkodja el a dolgokat. Megkaptam tőle két magyar srác elérhetőségét is, akiket én is ismerek még a régi időkből. Volt egy-két szép berugásunk és mi hozná össze jobban a férfiembert, mint a közös hányás emléke?! Ez egyiket csak a facebookon találtam meg, írtam neki, bejelöltem ismerősnek. Visszaigazolta, hogy ismerjük egymást csak épp a levelemre nem válaszolt. A másiknak a mobilszámát kaptam meg, "szerencsére" van hangpostafiókja. Próbáltam én is Casinot keresni. Találtam, sőt találtam álláslehetőséget is, jelentkeztem rá. Tehát most abszolút várakozó álláspontra kellett helyezkednem. Erősen rühellem, mikor várnom kell.
Kicsit a családról. Cica jól van, szereti a melóját, érdekes neki. A srácok is jól vannak, ha nem az én idegeimet szedik szét! Keresnem kéne egy bentlakásos katonai sulit nekik.... Kristóf eddig literacy nál a zöld csoportban volt(kiderítettük, hogy ez a leggyengébb csoport, pl.ide tartoznak a süketek is). Most átkerült a következő csoportba, tehát erősen fejlődik. A kiejtésemet pedig már most kritizálja. Tegyük hozzá, joggal.( Cica megfigyelése, hogy azok a magyar kollegái, akik itt élnek már jó pár éve, kiejtés szempontjából alig-alig fejlődnek, csak beszéd szempontjából javulnak sokat. Vszínű más a felnőtt agy, mint a gyerekeké! ) Szabika is belendült a maga komótos módján.
Felfedeztünk egy új játszóteret. Van "ugratós pálya"gördeszkásoknak, bicajosoknak. Van egy játszótér rész, van kosárpalánk focikapuval és van egy versenypálya rádiótávirányítású autóknak! Meg van kisállatsimogató(pónik meg baromfik) meg kb. 4-5 focipályányi gyep. Sajna az ugratós rész "fel van szerelve"sok lakli kamasszal. Ezért oda nem szívesen engedem be őket, csak ha kevesebben vannak. Szabinak már sikerül egy hason gördeszkázást orron befejezni. Mondjuk ehhez semmi közük nem volt a kamaszoknak. A másik, hogy egy ilyen pálya inkább a nagyok korosztályának van tervezve, a másik, hogy sokszor Kristófék random mozognak csak a pályán, a fene sem tudja kiszámítani őket.
Tanitványaim köre négy főre bővült. Van egy nyugdíjas yorkshiri, egy Audi kereskedés és szervíz tulajdonos és a fia valamint egy délafrikai homokos, aki könyvelő. Ez utóbbi úgy derült ki, hogy oktatás után fent söröztünk a bárban és beszélgettünk. És annak a témának kapcsán említette meg a szexuális hovatartozását, hogy mennyire nem népszerű a squash manapság erefelé. Erre ő mondta, hogy jövőre pl Budapest ad otthon gay játékoknak, de ott is csak ki lehet próbálni a squasht, de nem lesz versenyszám. Amúgy itt Londonban (eddigi tapasztalataim szerint)csak az a férfi visel rózsaszint, aki meleg. Míg otthon komoly menedzserek vesznek fel ilyen ingeket. hahahaha Én nem állok át a sötét oldalra!
Na, legyen ennyi elég egy időre!
Sziasztok
Röpke három hét és máris újra itt vagyok! Hogy repül az idő!
Nézzük először a rossz hírt! Még mindig nincs munkám! És most nézhetjük a jó híreket. A job agencys csajszi mégsem szivatott meg. Felhívott és közölte, hogy van egy raktárosi munka, érdekel-e. Érdekel. Elmentem a megadott időre. Hárman rassz képviselte ott magát, egy fekete, egy indiai és a fehér faj képviseletében jómagam. Egy fehér műszakvezető fogadott minket és levitt a raktárba. "Mentőmellényt" kaptunk, majd próbaként meg kellett emelni dobozokat. A cég amúgy kerítéselemeket pl.zsanérokat forgalmaz és kb 5-10 kg körüli dobozokról volt szó. Beszélgettünk erről-arról , miért akarom otthagyni a squashoktatást(akarja a fene, csak nincs igény rá), csinálnám-e ezt(hogyne csinálnám, ez életem álma), nehezek-e a dobozok(nem nehezek) stb. A konkurenciámról: a fekusz angolját a művezető sem értette, de amúgy kit érdekel. A csúcs a paki volt. Azt látni kellett volna, hogy próbált pedálozni: "főnök, csak egy esélyt adjon, meglátja, én vagyok a legjobb dolgozó, 45kg-ig bármit felteszek bárhová(ahogy elnéztem a kiscsávót, kihagyta a tizedesvesszőt és csak 4,5kg-ig lenne képes pakolni), főnök, főnök csak egy esélyt...A művezető mondta, hogy majd hívnak minket jövő héten. Aztán délután hívott a csaj az ügynökségtől, hogy nem jutottam tovább. Igazándiból nem voltam meggyőzve, hogy nekem ez a meló kell. De jobban esett volna, ha én mondok nemet.
Azóta egy újabb iránnyal bővült a pályaválasztás. Ez pediglen a casino. Végülis dolgoztam ott hét évet, szerettem csinálni, megfizették és értek hozzá. Fel is vettem a kapcsolatot Levi barátommal, aki ellátott alap információkkal. Milyen egyszerű leírni ezt a mondatot és a valóságban mennyivel nehezebb megtenni. Ugyanis vannak emberek, akik az emailjeiket a postaládában és a levélszemetet az íróasztal alatt keresik. Levi barátunk sem kapkodja el a dolgokat. Megkaptam tőle két magyar srác elérhetőségét is, akiket én is ismerek még a régi időkből. Volt egy-két szép berugásunk és mi hozná össze jobban a férfiembert, mint a közös hányás emléke?! Ez egyiket csak a facebookon találtam meg, írtam neki, bejelöltem ismerősnek. Visszaigazolta, hogy ismerjük egymást csak épp a levelemre nem válaszolt. A másiknak a mobilszámát kaptam meg, "szerencsére" van hangpostafiókja. Próbáltam én is Casinot keresni. Találtam, sőt találtam álláslehetőséget is, jelentkeztem rá. Tehát most abszolút várakozó álláspontra kellett helyezkednem. Erősen rühellem, mikor várnom kell.
Kicsit a családról. Cica jól van, szereti a melóját, érdekes neki. A srácok is jól vannak, ha nem az én idegeimet szedik szét! Keresnem kéne egy bentlakásos katonai sulit nekik.... Kristóf eddig literacy nál a zöld csoportban volt(kiderítettük, hogy ez a leggyengébb csoport, pl.ide tartoznak a süketek is). Most átkerült a következő csoportba, tehát erősen fejlődik. A kiejtésemet pedig már most kritizálja. Tegyük hozzá, joggal.( Cica megfigyelése, hogy azok a magyar kollegái, akik itt élnek már jó pár éve, kiejtés szempontjából alig-alig fejlődnek, csak beszéd szempontjából javulnak sokat. Vszínű más a felnőtt agy, mint a gyerekeké! ) Szabika is belendült a maga komótos módján.
Felfedeztünk egy új játszóteret. Van "ugratós pálya"gördeszkásoknak, bicajosoknak. Van egy játszótér rész, van kosárpalánk focikapuval és van egy versenypálya rádiótávirányítású autóknak! Meg van kisállatsimogató(pónik meg baromfik) meg kb. 4-5 focipályányi gyep. Sajna az ugratós rész "fel van szerelve"sok lakli kamasszal. Ezért oda nem szívesen engedem be őket, csak ha kevesebben vannak. Szabinak már sikerül egy hason gördeszkázást orron befejezni. Mondjuk ehhez semmi közük nem volt a kamaszoknak. A másik, hogy egy ilyen pálya inkább a nagyok korosztályának van tervezve, a másik, hogy sokszor Kristófék random mozognak csak a pályán, a fene sem tudja kiszámítani őket.
Tanitványaim köre négy főre bővült. Van egy nyugdíjas yorkshiri, egy Audi kereskedés és szervíz tulajdonos és a fia valamint egy délafrikai homokos, aki könyvelő. Ez utóbbi úgy derült ki, hogy oktatás után fent söröztünk a bárban és beszélgettünk. És annak a témának kapcsán említette meg a szexuális hovatartozását, hogy mennyire nem népszerű a squash manapság erefelé. Erre ő mondta, hogy jövőre pl Budapest ad otthon gay játékoknak, de ott is csak ki lehet próbálni a squasht, de nem lesz versenyszám. Amúgy itt Londonban (eddigi tapasztalataim szerint)csak az a férfi visel rózsaszint, aki meleg. Míg otthon komoly menedzserek vesznek fel ilyen ingeket. hahahaha Én nem állok át a sötét oldalra!
Na, legyen ennyi elég egy időre!
Sziasztok
2011. szeptember 27., kedd
Anglia 27
Sziasztok!
Csak ideevett a fene a géphez, pontosabban a blogomhoz. Elnézést kérek, a lustaságon kívül semmi más nem hátráltatott tulajdonképpen. De az nagyon.
Szóval ott hagytam abba, hogy várok egy hetet és megyek majd a job agencybe. Hát finoman szólva is leszopatott az ügyintéző csajszi. Hívtam és közölte, hogy most ne menjek be, mert épp nem is tud raktárosi munkát adni. Hiába mondtam neki, hogy senki sem ragaszkodott a raktárhoz(bár el sem utasítanám), nem értette meg. Mondjuk, ezt három hete is mondhatta volna(should have said).
Innentől elkezdtem nézni a kormányzati munkakereső oldalt. Kétféle vonalon indultam el. Egyik a HR vonal, a másik a raktárosi vonal. Találtunk egy websiteot, hogy is néz ki a perfect angol cover letter. Mert ugye a CV mellé cover letter is kell, amely tartalmazza, hogy én ennél jobban még sehol sem szerettem volna dolgozni, annyira jó vagyok ebben, hogy ember nem lehet jobb nálam stb. Ahogy az angélusok mondják: I have to blow up the trumpet. Cica természetesen segít megírni ezeket a leveleket. Már egy elutasítást sikerült begyűjteni.
Időközben elmentem elintézni az NI numbert. Ez persze egyszerűen hangzik, de ott kezdődik, hogy felhívsz egy hivatali számot. Mint tudjuk, ezek a bugyuta angolok nem tudnak magyarul. A helyzetet súlyosbitja, hogy a vezeték nélküli otthoni telefonunk(nem azért vezeték nélküli, mert ekkora májerek vagyunk, hanem azért, mert nem nagyon lehet mást kapni)baromi zajos. Ha Cicával vagy anyámmal beszélek magyarul ezen, akkor sem mindig értem. Na szóval lebonyolítottam a beszélgetést nem kevés "say that again, please" kiséretében., kaptam időpontot. Azért a bürokrácia nem csak magyar találmány. Van Uxbridgeben is JobCentre (3 miles), de nem oda kellett mennem, hanem Sloughba (9miles). Sebaj, megyek! A GPS (angolul SatNav) segítségével nem nagy hőstett megtalálni a helyszínt, ami nehezebb volt, az a parkolóhely felfedezése. Az ügyintézésről annyit, hogy a legviccesebb az egész procedúrában az volt, mikor beazonosításommal töltött idő nagy része azzal telt, hogy házas vagyok-e, ez az első első házasságom, hogy hívták az előző feleségem, most mi a neve(honnan a francból tudjam, semmilyen kapcsolat nincs köztünk), mikor kötöttem vele házasságot(még kevésbé emlékszem kb 16 éve.9 mikor váltunk el(napra pontosan). Arra lettem volna kiváncsi, ha ez az első házasságom lenne, akkor az ovis csoporttársaimról, a jelemről(alma), ovónéniről kérdeztek volna?! Mindegy, túl estem ezen is.
Kicsit más téma. Szabika a suliban minden nehézség nélkül beilleszkedett. Olyannyira, hogy a suli kapujából hazazavar. Persze az első két alkalommal belopóztam utána. Reméltem , hogy nem néznek pedofilnak, hogy ott leselkedek a sarok mögül. Van már barátja, csak nem tudja a nevét! Elindult az angol nyelv elsajátításának göröngyös útján. Múltkor bicajosás közben az előtte totyorgó gyalogosnak a figyelmét hangos "excuse me"-val hívta fel. Ahhoz képest, hogy honnan indult, ez is valami!
Kristóf angolja exponenciálisan javul szinte napról napra. Persze, mikor el kell olvasni valamit, akkor könnyebb azt mondani, hogy "nem értek semmit", de a játszótéri beszélgetésekhez már nem igényli a segítségünket. Kb. még egy év és tökéletesen fog beszélni.
Most egyenlőre ennyi! Legyetek jók!
Tamáske
Csak ideevett a fene a géphez, pontosabban a blogomhoz. Elnézést kérek, a lustaságon kívül semmi más nem hátráltatott tulajdonképpen. De az nagyon.
Szóval ott hagytam abba, hogy várok egy hetet és megyek majd a job agencybe. Hát finoman szólva is leszopatott az ügyintéző csajszi. Hívtam és közölte, hogy most ne menjek be, mert épp nem is tud raktárosi munkát adni. Hiába mondtam neki, hogy senki sem ragaszkodott a raktárhoz(bár el sem utasítanám), nem értette meg. Mondjuk, ezt három hete is mondhatta volna(should have said).
Innentől elkezdtem nézni a kormányzati munkakereső oldalt. Kétféle vonalon indultam el. Egyik a HR vonal, a másik a raktárosi vonal. Találtunk egy websiteot, hogy is néz ki a perfect angol cover letter. Mert ugye a CV mellé cover letter is kell, amely tartalmazza, hogy én ennél jobban még sehol sem szerettem volna dolgozni, annyira jó vagyok ebben, hogy ember nem lehet jobb nálam stb. Ahogy az angélusok mondják: I have to blow up the trumpet. Cica természetesen segít megírni ezeket a leveleket. Már egy elutasítást sikerült begyűjteni.
Időközben elmentem elintézni az NI numbert. Ez persze egyszerűen hangzik, de ott kezdődik, hogy felhívsz egy hivatali számot. Mint tudjuk, ezek a bugyuta angolok nem tudnak magyarul. A helyzetet súlyosbitja, hogy a vezeték nélküli otthoni telefonunk(nem azért vezeték nélküli, mert ekkora májerek vagyunk, hanem azért, mert nem nagyon lehet mást kapni)baromi zajos. Ha Cicával vagy anyámmal beszélek magyarul ezen, akkor sem mindig értem. Na szóval lebonyolítottam a beszélgetést nem kevés "say that again, please" kiséretében., kaptam időpontot. Azért a bürokrácia nem csak magyar találmány. Van Uxbridgeben is JobCentre (3 miles), de nem oda kellett mennem, hanem Sloughba (9miles). Sebaj, megyek! A GPS (angolul SatNav) segítségével nem nagy hőstett megtalálni a helyszínt, ami nehezebb volt, az a parkolóhely felfedezése. Az ügyintézésről annyit, hogy a legviccesebb az egész procedúrában az volt, mikor beazonosításommal töltött idő nagy része azzal telt, hogy házas vagyok-e, ez az első első házasságom, hogy hívták az előző feleségem, most mi a neve(honnan a francból tudjam, semmilyen kapcsolat nincs köztünk), mikor kötöttem vele házasságot(még kevésbé emlékszem kb 16 éve.9 mikor váltunk el(napra pontosan). Arra lettem volna kiváncsi, ha ez az első házasságom lenne, akkor az ovis csoporttársaimról, a jelemről(alma), ovónéniről kérdeztek volna?! Mindegy, túl estem ezen is.
Kicsit más téma. Szabika a suliban minden nehézség nélkül beilleszkedett. Olyannyira, hogy a suli kapujából hazazavar. Persze az első két alkalommal belopóztam utána. Reméltem , hogy nem néznek pedofilnak, hogy ott leselkedek a sarok mögül. Van már barátja, csak nem tudja a nevét! Elindult az angol nyelv elsajátításának göröngyös útján. Múltkor bicajosás közben az előtte totyorgó gyalogosnak a figyelmét hangos "excuse me"-val hívta fel. Ahhoz képest, hogy honnan indult, ez is valami!
Kristóf angolja exponenciálisan javul szinte napról napra. Persze, mikor el kell olvasni valamit, akkor könnyebb azt mondani, hogy "nem értek semmit", de a játszótéri beszélgetésekhez már nem igényli a segítségünket. Kb. még egy év és tökéletesen fog beszélni.
Most egyenlőre ennyi! Legyetek jók!
Tamáske
2011. szeptember 7., szerda
Anglia 26
Sziasztok!
Jó, jó most egy kissé lelassult a bejegyzés szaporítás. Igazándiból azért, mert semmi különös nem történt.
Mától legalább részben szabad ember lettem. Elkezdődött az iskola mindkét cunaminak. Kristóf maradt a régi sulijában. Érdekes az angol szisztéma. Minden évben új tanító nénit kapnak és a gyerekeket is megkevereik az évfolyamon belül. Biztos említettem, hogy Kristóf egy másik faluba jár. Szabit pedig a tőlünk gyalog is csak tíz perc járásra lévő iskolába irányították. Jeleztük az Admissions Team felé, hogy ezt oldják meg, mert logisztikailag is bonyolult megoldanunk/megoldanom, hogy azonos időben kezdődő órák esetén odaérjünk. Ahogy ismerem az angol ügyintézést, tuti megoldják, de tuti, hogy nem gyorsan.
Szabi a sulikezdés reggelén realizálta, hogy ő nem beszél angolul. Így egy kissé nyomott hangulatban vágott bele a tervek szerinti 16 éves tanulási folyamatba.
Az angol lassuságra jellemző, ahogy a melókeresésem intézve vagyon.
Kb. három hete bementem az kormányzati munkaügyi központba, hogy az álláskeresés utjára lépjek. El is jutottam a recepcióig, ahol kioktattak, hogy először magán agencynél kell jelentkezni, ők regisztrálnak és csak utána mehetek oda. Sebaj, úgyis van egy agency 20m-re innen. Bementem. Egy mellben kedves indiai leányzó fogadott. Nagyon jó a CV-m, nagyon jó, hogy idejöttem stb. Akkor, mondom regisztráljunk. Hát az nem így van. Hívjam fel jövő hét szerdán, csütörtökön és megbeszélünk időpontot. Próbáltam célozni/fenyegetni, hogy akkor én már a két mini-cunamival jövök. Ez sem rendítette meg. Ja és nagyon jó lenne, ha elküldeném a CV-t emailban is. Adott egy névjegyet is, rajta kézzel írva a neve. Én már minden változatot kipróbáltam a nevét illetőleg, nem jött össze. Mikor bementem személyesen, akkor szabadkozott, hogy rosszul írta rá a nevét. Semmi baj, úgyis szeretk idejárni. Na, akkor regisztráljunk. Hát hoztam-e magammal: és most ide egy hosszú listát illeszthetnék be. Mondom, a felét sem. Hát honnan a francból kellett volna tudnom? Mert a csaj egy szóval sem említette. Na sebaj, mert ő ugyan jövő héten trainingen van, de aztán hétfőn hívjam fel újabb időpontért. Nagyon gyors!
Most egyenlőre ennyi! Ha túl leszek a regisztráláson, újra írok!
Sziasztok
Jó, jó most egy kissé lelassult a bejegyzés szaporítás. Igazándiból azért, mert semmi különös nem történt.
Mától legalább részben szabad ember lettem. Elkezdődött az iskola mindkét cunaminak. Kristóf maradt a régi sulijában. Érdekes az angol szisztéma. Minden évben új tanító nénit kapnak és a gyerekeket is megkevereik az évfolyamon belül. Biztos említettem, hogy Kristóf egy másik faluba jár. Szabit pedig a tőlünk gyalog is csak tíz perc járásra lévő iskolába irányították. Jeleztük az Admissions Team felé, hogy ezt oldják meg, mert logisztikailag is bonyolult megoldanunk/megoldanom, hogy azonos időben kezdődő órák esetén odaérjünk. Ahogy ismerem az angol ügyintézést, tuti megoldják, de tuti, hogy nem gyorsan.
Szabi a sulikezdés reggelén realizálta, hogy ő nem beszél angolul. Így egy kissé nyomott hangulatban vágott bele a tervek szerinti 16 éves tanulási folyamatba.
Kb. három hete bementem az kormányzati munkaügyi központba, hogy az álláskeresés utjára lépjek. El is jutottam a recepcióig, ahol kioktattak, hogy először magán agencynél kell jelentkezni, ők regisztrálnak és csak utána mehetek oda. Sebaj, úgyis van egy agency 20m-re innen. Bementem. Egy mellben kedves indiai leányzó fogadott. Nagyon jó a CV-m, nagyon jó, hogy idejöttem stb. Akkor, mondom regisztráljunk. Hát az nem így van. Hívjam fel jövő hét szerdán, csütörtökön és megbeszélünk időpontot. Próbáltam célozni/fenyegetni, hogy akkor én már a két mini-cunamival jövök. Ez sem rendítette meg. Ja és nagyon jó lenne, ha elküldeném a CV-t emailban is. Adott egy névjegyet is, rajta kézzel írva a neve. Én már minden változatot kipróbáltam a nevét illetőleg, nem jött össze. Mikor bementem személyesen, akkor szabadkozott, hogy rosszul írta rá a nevét. Semmi baj, úgyis szeretk idejárni. Na, akkor regisztráljunk. Hát hoztam-e magammal: és most ide egy hosszú listát illeszthetnék be. Mondom, a felét sem. Hát honnan a francból kellett volna tudnom? Mert a csaj egy szóval sem említette. Na sebaj, mert ő ugyan jövő héten trainingen van, de aztán hétfőn hívjam fel újabb időpontért. Nagyon gyors!
Most egyenlőre ennyi! Ha túl leszek a regisztráláson, újra írok!
Sziasztok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)